2007. július 11., szerda

Szerda, tekerős nap


11 óra körül végzünk a holmijaink összepakolásával és útnak indulunk Tilburgon keresztül Ottoland felé. A déli települések nagyjából az otthoni alföldi tanyavilágra hasonlíthatnak: a házak messze vannak egymástól, hatalmas kertekkel, a fennmaradó részeken pedig fű, fű, fű és fű, s azon (s nem az ólakban) állat, állat és állat (főként birka, kecske, tehén és ló - disznó alig). A házak útra néző ablakaiban virágok és olyan dísztárgyak, amiket nálunk jobb helyeken a szoba sarkába vagy a vitrinbe tesznek (ezek már szinte nem is ablakok, hanem kirakatok). S a függönyök mindenütt olyan lengén vannak, hogy szinte át lehet látni a házakon az átellenes ablakokon keresztül.

Tilburgban nem sokat időzünk, annál jobban kifáradunk viszont a bemelegítés nélküli hosszú tekeréstől - a napi végcél 70-80 km-re egy Ottolandban kiszemelt kemping. A kiválasztott kempingekkel kapcsolatban igen gyakran az a kellemetlen meglepetés érheti az embert, hogy egész egyszerűen nem léteznek, ez (Camping Het Salamandertje) szerencsére valóságos volt.

Házigazdáink végtelenül kedvesek voltak: beinvitáltak minket a házukba, teával és sütivel kínáltak, térképet kaptunk tőlük, s elmagyarázták, mit érdemes megnézni és az milyen messze van. Megtanultunk egy új szót is: stoepje - nálunk a járda lenne, náluk az az út, ahol gyalogszerrel jarnak (szótárban nem találtam).

Nincsenek megjegyzések: