Délelőtt különváltunk: Tomi a piacon keresgélt ezt-azt, míg én az Anne Frank Huis-ban voltam. Hatalmas sor volt ismét (akárcsak tavaly) - 3/4 óra alatt fogyott el előlem. A múzeum maga nem változott a tavalyihoz képest, talán a multimédiás része lett jobb (de ez sem biztos, ez ugyanis a kör végén van, s tavaly erre zárás előtt már nem jutott túl sok idő). Lehet video- és szöveges üzenetet hagyni a múzeumban, illetve a teljes történet (személyek, a ház helyiségei, időszalag) nyomonkövethető virtuálisan is.
Fél háromkor a Waterloo téren találkoztunk, hogy együtt nézzük meg a közelben lévő Rembrandthuis-t. A házat a festő az 1630-as években vásárolta és több mint 20 évig lakott itt. Nemcsak a szobát és a bútorokat lehetett megtekinteni, hanem bemutató is volt. Láttunk háromféle karcolási (angolul: etching) technikát: egy, ami sima felületet karcol ki a fémből, egy másik érdes felületet hagy maga után és a harmadikkal egészen finom karcolást lehet ejteni. Ha kész a karc, akkor tintával bekenik a fémfelületet, amit aztán egy ronggyal letörölnek - így a tinta csak az árkokban marad meg. Miután teljesen tiszta lett a felület, egy vizes papírlapot borítanak rá, s egy súlyos hengert görgetnek rajta végig - ezzel elkészült a kép nyomata. Bemutatták az olajfesték-keverést is: a legtöbb festék kőből készült, s nem állt el sokáig (levegőtől elzárva kellett tartani, ami abban a korban nem volt túl egyszerű).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése