Reggelire kiválasztottunk egy kakaónak látszó terméket a boltban, amiről később kiderült, hogy csokoládépuding. Egyébként itt eddig bármilyen üzletben (hipermaketben vagy kisboltban) is vásároltunk, mindenütt ugyanazt az egy tejmárkát lehetett kapni, s nyoma sem volt az olcsó import tejtermékeknek. (Valószínűleg eredményesen védik a saját piacukat.)
A múzeumra egyetlen nap gyakorlatilag kevés is, annyi látni- és olvasnivaló van benne. Bemutatja a jelenleg 730 ezer lakosú főváros történetét a 14. századtól napjainkig: az idetelepültek küzdelmet a vízzel, a város növekedését és terjeszkedését, kereskedelmi központtá válását, a különböző társadalmi rétegek életstílusát az egyes évszázadokban, a rövid francia (napóleoni) intermezzót, az utána következő felvirágzást (a keleti hajó-dokk 1832., a nyugati dokk 1834. évi elkészültét), a város híres polgárait, a gyűjtők értékes műkincsgyűjteményeit, a világháborús éveket, s végül a 20. század második felét. Megtudtuk továbbá, hogy a bicikli a 20. századtól vált a legnépszerűbb közlekedési eszközzé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése