2007. július 15., vasárnap

Esővasárnap, Katwijk


Reggeli után elindultunk Leidenbe, de számításainkat keresztülhúzta a szakadó eső. A biciklin percek alatt bőrig áztunk az esődzseki ellenére (a helyiek persze vidáman és az esővel mit sem törődve húztak el mellettünk, míg mi egy bankfiók eresze alatt mentettük az irhánkat).

Szóval visszafordultunk, s mire a sátrunkhoz értünk, már hétágra sütött a nap. A megázásra meg a teljesen bedagadt bal térdre való tekintettel úgy döntöttünk, pihenőnapot tartunk. Megnéztük az uszit az üvegablakon keresztül, s az étkezőt, ahol kiválasztottuk, mit fogunk este vacsizni. (Az ebédlő csak fél hatkor nyitott, mivel Hollandiában az a szokás, hogy az ebéd és a reggeli ugyanaz a hideg kaja, s a vacsora a főétkezés. Kicsit furcsa volt, hogy a vendéglőkben tojásos pirítóst meg lekváros kenyeret is lehet délben rendelni.)

Ezután betekertünk Katwijkba, ahol a múzeum zárva volt. A tengerpart felé vettük az irányt, s egy fagyisbódénál megállva kiderült, hogy a kis fagyiárus srác erdélyi, aki tud egy kicsit magyarul. Nagyon megörült nekünk, s iszonyúan fincsi olasz fagyit vettünk nála (Hollandiában egy erdélyi srácnál). A tengerpartra dűnék között vezet a bicikliút, föl-le, föl-le, vagy 2 km-t tettünk meg, míg kiértünk a Nordwijk-i strandra.

A tenger itt egészen hideg (~18 fok), viszont egészen sokan fürödtek benne, Tomi is, én pedig ezalatt pótoltam az elmúlt napok elmaradt napló-bejegyzéseit.

Este vacsi az étteremben: Tominak rákkoktél salátával, nekem leves és almás palacsinta volt a menü. Utóbbihoz külön kihoztak egy doboz porcukrot és egy üveg juharszirupnak tetsző folyadékot. Itt egyébként mindent általánosan édesen esznek, teához, kávéhoz, forró csokoládéhoz mindig adnak egy szelet süteményt vagy csokit, s a boltok polcai tömve vannak édes és agyoncukrozott sütikkel, kekszekkel - úgyhogy lehet, hogy el fogunk hízni, ha követjük az itteni szokásokat.

Nincsenek megjegyzések: