2007. július 23., hétfő

"Zsidó" hétfő


11 órakor a Zsidó Történeti Múzeumnál találkoztunk, hogy ott folytassuk a szemlélődést, ahol legutóbb abbahagytuk. A Nagy Zsinagógában az eredeti templom épületének belsejét lehet megtekinteni, s különböző szertartási tárgyakat: terítőket, palástokat, koronákat, Tóra-tekercseket, mutatókat. A Tóra-tekercseket a templomban mindig gondosan betakarva, lánccal átfogva tartották, s amikor elővették, és olvasták (jobbról balra), mindig követték a sorokat - de sohasem érintették meg kézzel, ezt a műveletet mindig "mutatókkal", kis, kézben végződő pálcákkal (jad) végezték. A különböző zsidó ünnepekről (Új év, Sabbath, Bar mitzvah, Haszene, Hanuka, Purim, Pészach) videofelvételeket és interjúkat lehet megtekinteni a múzeumban. S láthattunk egy mikvét - rituális fürdőhelyet - is.

A holland zsidók nagy része Amszterdamban élt, de sokan telepedtek le pl. Rotterdamban is. A zsidók a 17. században jöttek Spanyolországból, Portugáliából (menekülve az inkvizíció elől), Németországból, Lengyelországból (menekülve a pogromok elől), Kelet- es Közép-Európából (menekülve a megkülönböztetés elől) és Oroszországból. A világháború előtt számuk elérte a 140 ezret. Amszterdam a szabadság városa volt számukra: nem kellett gettóban élniük, megkülönböztető jelzést viselniük, szigorú s idegen szabályokhoz alkalmazkodniuk, s nem éltek félelemben. A hollandok is örültek nekik, különösen a gazdag zsidó családoknak, melyek hozták magukkal sokrétű kapcsolati tőkéjüket. Számos zsidó család játszott fontos szerepet Amszterdam felvirágoztatásában.

A második világháború azután mindennek véget vetett. A háború végére a közösségből mindössze harmincezren maradtak - nagy részük mindenét elvesztette: családját, barátait, vagyonát. Sokan nem találták a helyüket Hollandiában, s Izrael megalakulása után számuk különösen megcsappant.

Mára kezd újjáéledni az amszterdami zsidó kultúra és hagyomány, a közösség lélekszáma újra eléri a 43 ezret.

A délután további részében a túlparton lévő "bizibe" vitt utunk, ahol vettünk egy "rollátort" és pár köcsögöt. Esőben tértünk haza, s egész délután a sátorban unatkoztunk a szakadó eső miatt. Ez már csak azért is különösen fájó volt, mivel ma járt le az egy éve vásárolt múzeumkártyánk érvényessége, amivel nagyon sok múzeumot meg tudtunk látogatni. Az enyémen az utolsó napokban már nem is működött a mágnesszalag - valószínűleg elromlott a túlzott igénybevételtől.

Nincsenek megjegyzések: