Kockavető

A könyvet már jó 1-2 éve olvastam, a Szputnyik társulat azonos című darabját viszont csak fél éve láttam a MU színházban. Ez egy kis színház, gyakorlatilag egy nagyobb terem, egyik szélén három sor székkel - ez a nézőtér. Szemben velünk ültek a "színészek", rezzenéstelen arccal, teljesen a darab témájának megfelelően viselkedve. A mű ugyanis egy pszichológusról, az ő igen eredeti kockaelméletéről, na meg persze a vállalkozó szellemű pácienseiről szól. Szóval úgy ültek ott ezek az emberek, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy igazi dilisekkel játszatják el a darabot. Mögöttem egy nő ki is jelentette a férjének amíg a kezdésre vártunk, hogy "Nézd, az ott nem normális! A farkát húzogatja." Valóban ezzel foglalatoskodott az egyik színész átszellemült arccal.

A történetről itt nem ejtenék sok szót, arról már korábban írtam a könyv kapcsán. Maga a könyv is elég meghökkentő, de amit Bodó Viktor rendezett belőle, az a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta. Dióhéjban: őrültek, ezek teljesen őrültek!! Azért hamar kiderült, hogy a színészek nem hivatásos bolondok, mert felváltva kellett normális és őrült szituációkban megjelenniük. Arra azért nagyon kíváncsi lennék, mi a színészi tehetség határa: az OK, hogy egy okos ember el tud játszani egy butát, egy normális egy bolondot, de vajon fordítva is működik ez? (Igen!)

A Zabhegyezőben Holden Caulfield feszegette azt, hogy az igazi színészről az ember nem gondolja, hogy előadás után átöltözik, hazamegy, megvacsorázik, majd lefekszik. Az igazi színész ott marad a szerepében örökre, akkor is, miután mi hazamegyünk. Itt láttam ezt először teljes intenzitással: a színpad nem az a kis terem volt, amit mi láttunk, a színház az ajtó mögött is folytatódott, amin keresztül bejöttünk a terembe. Minden egyes jelentnél ott jöttek-mentek a színészek, és már jóval a belépés előtt, már mielőtt megláttuk őket, úgy viselkedtek, mintha csúszna kissé a kuplungjuk - ezzel azt az érzetet keltve, hogy igazán és valóban őrültek. A taps igazi volt, de a színház teljesen kitágult és korlátlanná vált, összemosódott a valódi világgal.

Teljesen meg is döbbentem, amikor 1-2 hónappal ezelőtt megláttam az utcán a Luke Rhinehartot alakító Fábián Gábort, amint a biciklijét bütykölte - mint egy normális ember.