Már réges-réges-rég motoszkál a fejemben a három kívánság. Nevezetesen, hogy ki kellene találni. Mármint az én három kívánságomat. Mert, ugye, az egy teljesen valószerű és hétköznapi lehetőség, hogy egyszercsak ott terem valaki, és azt mondja: "Teljesítem három kívánságodat". S az ember meg, ha nem készült, akkor ott áll és nem is tudja, mit mondjon, elszalasztva ezzel a nagyszerű lehetőséget.
Sokat, nagyon sokat gondolkoztam a kívánságaimon. Mert ezt nem lehet elkapkodni, kérem szépen. Ismerjük a meséket és a vicceket, amikben az emberek meggondolatlanul kívántak, aztán a vége az lett, hogy legszívesebben visszaszívták volna, ami a nagy sietségben kiszaladt a szájukon. Hát, én nem vagyok ilyen kapkodós, úgyhogy a mai napig csak két kívánságom volt készen. De ma rájöttem az utolsóra is! Nézzük csak:
- Azt kívánom, hogy elégedett legyek. Ez ugyanis egy olyan állapot, amit ezidáig még nem sikerült megélnem, hogy csak hátradőlök és nézem a "művemet" - általában már az új művek foglalkoztatnak ilyenkor. Úgyhogy egyszer szeretnék elégedett lenni! Az nagy áttörés lenne - lehet, hogy életem végéig kitartana.
- Szeretnék egy olyan embert az életembe, akivel könyvekről lehet beszélgetni. Sok-sok könyvről, amit ő meg én olvastunk és olvasunk. Ez lesz a társ ismertetőjele. Jelenleg nincs ilyen személy az életemben - a barátaim ugyanis nem olvasnak könyveket.
- Bármikor, amikor arra kerül a sor az életem során, MINDIG legyen valaki, aki elmondja, hogy nem kérek újraélesztést, és hogy minden szervemet felajánlom donációra.
Fel kell készülni mindenre: a három kívánságra, a nagy szerelemre.. mindenre.. Mert még a végén egyszer betoppan. És örülök, mert most már van három kívánságom és most már bármikor jöhet, aki teljesíteni akarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése