2010. június 20., vasárnap
Monotónia
Lazán akart úszni, de eleinte nem ment. Ügyelt a mozgás szabályosságára, ettől görcsös lett. Tudatosan nem sikerült ellazítani, úgyhogy a hatodik hossznál teljes erőből belehúzott és akkor a fáradtra lazult izmokkal végre el tudta engedni magát. Innentől azt játszotta, hogy ő egy gép, egy tökéletes emberi testtel felruházott, különleges robot. Belsejében a világon egyedüliként egy organikus szív pumpálja vért. Egyetlen feladata, hogy tökéletes ütemben és mozdulatokkal, lazán ússzon a faltól a falig. A gondolatait az öltözőben hagyta, értékes agya teljesen kiürült, csak a saját szívverését és lélegzetvételét hallotta. Szemüvege bepárásodott, az embereket már nem látta, csak a víz kéklett alatta és a medence csempéi mutatták számára az irányt. Úgy tervezte, hátralevő életét itt tölti a vízben, csak tempózik oda és vissza, az örökkévalóságig. A számolást is abbahagyta.
Mindig újra rácsodálkozott, milyen jó az uszodában. Általában hosszú szünetet kihagyva jött ismét, és olyankor mániákusan vissza-visszatért. A víz mindig barátságosan befogadta, magához ölelte és melegen tartotta a testét. Olyan volt, mint egy otthon, sőt még annál is jobb. Egyszer két hónapot külföldön töltött, nagyon egyedül érezte magát, s elment uszodába. És akkor úgy érezte, hazatalált. Mert az uszi mindenhol ugyanolyan: kék vagy zöld csempék, víz, párás meleg, 25-, 33- vagy 50-méteres medence, klórszag. Persze ezutóbbi a fürdőkben nincsen. Pedig a szaglás olyan érzék, amivel a legkönnyebben hozhatók elő a szagokhoz és illatokhoz kapcsolódó emlékek. Így az uszoda mindig az otthont jelentette számára, és valahányszor visszatért, erre újra és újra rádöbbent.
Körülbelül két km után elunta az örökkévalóságot. Úgy látta, a végkimerülésig így nagyon lassan fog eljutni, úgyhogy átvedlett emberré. Organikus szívét kidobta, bádogszívet illesztett a helyére, s kilépett csillogó kék ruhájából (a vízből). A levegőn már nem érezte ennyire jól magát, újra fázott, elment tehát a szaunába. Égette magát kívül-belül, egyszer-kétszer-háromszor. Az ebédre bekapott eperszemek már rég felszívódtak, egyre gyengébbnek érezte magát. A bőre kezdett foltokban kipirosodni. Folytatta gőzben, aztán megint szaunában.
Végül a fényszaunában érte a halál. A bőrén a piros foltok a sárga fény hatására élénkebbek lettek, majd a kék fényre egészen mókás mintázatot öltöttek - mintha egy tigris feküdt volna a fal mellett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése