2010. június 18., péntek

Aki nem keres, az miért talál?


A helyek, a szagok, a fények, a szavak, a tárgyak - mind összeesküdnek ellene... Nem engedik felejteni. Tegnapelőtt kijelentette: kész, vége, pont. Ma pedig valamiért leült az ágy melletti szőnyegre és legnagyobb meglepetésére megakadt a szeme Valamin. Egy érintetlen szerelmi tárgyon (momentán nincs rá jobb szó), amit Ő hozott be az otthonába a többi hasonlóval együtt. Nem értette, egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan maradhatott EZ itt a lakásban. Hiszen a látszólagos rendetlenségben mindent pontosan számon tartott - ezt is precízen megszámolta már korábban, s akkor is, amikor az elváláskor becsomagolta Neki. Ügyelt rá, hogy a két szám egyezzen. Mennyi az ilyen események (t.i. tegnap egy lesből támadó dübel, ma egy hibádzó tárgy) valószínűsége? Már a tárgyakban sem lehet megbízni.

Úgyhogy fogta magát és az alábbi üzenetet helyezte el gondosan a palackban: "Hát idefigyelj, Univerzum! Nem értem a működésed, de elmondom: erre semmi szükség. Engedj felejteni, és ha nem segíted ezt, akkor legalább ne hátráltasd. Köszönöm!" Majd bedobta.

Nincsenek megjegyzések: