2010. június 27., vasárnap
Keretes szerkezet
A mánia a szimmetria, a páros dolgok, na meg a keretes szerkezet iránt már gyerekkoromban megvolt. Nézzük, hogyan "kereteződött" be végre ez a sok kínnal járó történet.
Volt Az út című film, amit az 1. napon láttam - s volt a párja, a könyv, amit a napokban fejeztem be. Azt mégsem írhatom, hogy az utolsó napokon - mert nem tudom, hogy az utolsók-e ezek a napok.
Volt az a szó, hogy dübel: teljesen megdöbbentem, amikor T. K. novellájában előkerült. Aztán kb. két héttel később újra. Basszus, Krisztina állandóan szerel??? Hogy van a magyar irodalomban egy nő, aki egy novelláskötetben kétszer (!!) is használja ezt a szót, az képtelenség. És pont ezekben a hetekben botlok bele.. Persze a történetek értékén ez nem változtat, Krisztina observer, aki érzéssel műveli ezt. (Van a másik típus, az egércsendesítő cinikus - na, az nehezebben elviselhető..) Az ő elbeszéléseiben még a koszos, a büdös, a szenvedés is olyan érzéssel van megírva, hogy attól az egész valahogy elveszíti a fájó intenzitását, s valami enyhe jóérzés és rácsodálkozás marad utána. Olyan nézőpont, amit az ember a hétköznapi sztereotíp szemüvegén keresztül nem láthat. Néha irigylem Krisztinát, hogy így néz. De azért nekem sem rossz, mert őt olvashatom.
Volt aztán a zuhanyfej. Keretnek érdekes... Szóval volt egyszer egy zuhanyfej, amit az Ő fürdőszobájában láttam. Ez egy eltört fej volt, amit Ő, aki híresen "rendes", egy ragasztószalaggal rögzített vissza. Olyan volt ez, mintha valakinek a lelke titkos, rejtegetett zugába pillantottam volna bele. Mert egy rendes, pedáns ember miért ragasztószalaggal tákolja össze a zuhanyt, ahelyett, hogy kicserélné? Nem nagy etwas, nekem is meg kellett tennem néhány hónapja. Szóval racionálisan kevéssé érthető. A keret másik fele viszont az én zuhanyfejem, ami néhány napja eltört. Persze én nem vagyok híresen rendes, s tudom, hogy a malmaim lassan őrölnek - ezért előkerestem a szigetelőszalagot. Vagyis kerestem-kerestem a helyén, de nem találtam. Aztán egyszercsak a fejemre csaptam: de hülye vagyok, hiszen néhány hétig "rend"-eset játszottunk, ezért betettem a fiókba a tixo mellé, s emiatt nem is találtam meg a helyén.
Talán itt a keret vége: Krisztina könyvét, a Hazaviszlek, jó?-t befejeztem (igaz, azóta egy másikba kezdtem), Az úttal végeztem, a zuhany kicserélve. Vége, lezárva, innentől már a fal kezdődik. Vagy ki tudja, mi van a kereten túl? A numerikus modellezésben a nagyskálájú folyamatok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése