Minden este úgy fordította el a kulcsot a zárban és akasztotta be a biztonsági láncot, hogy közben magában azt mondta: Nem várok senkit. És minden nap eszébe jutott a nyavalyás valamiről. Egyik nap például arról a szóról, hogy dübel. Előtte soha az életben nem találkozott ezzel a szóval, most meg munkába menet, a villamoson lepte meg váratlanul Tóth Krisztina egyik írásában: egy polcot szerelt fel, s a tipli kevés volt, a fal kiporlott (akárcsak nála), emiatt dübelt használt. Mennyi az esélye annak, hogy egy nyári délelőttön ez a szó megjelenik egy kortárs író művében? Elég csekély.. Persze Krisztina ehhez is ért, sokoldalúan használja a kezeit (például üveget vág, polcot szerel velük), így nem akkora csoda, ha ismeri és használja a dübelt.
Aztán Hágában a minap az egyik utcában egy egészségbiztosítási irodában a fekete-fehér jin-jang jel volt az ajtón. A pontok átszúrva egy tőrrel - erről eszébe ötlött, hogy azt mondta neki, ő a fehér pont a feketeségben. A hotelban állatokról voltak rajzok kilógatva a falon, elsőként egy lomha oroszlán. Egy másik napon el kellett suhannia a 14-es villamos irányába a Lehel téren a föld alatt, ha balra fordította volna a fejét, akkor láthatta volna a sváb pékséget a kenyerekkel. Nem akarta látni, úgyhogy elszántan bámult a virágosok irányába. Ott meg a nyamvadt rózsaszín rózsákba botlott a tekintete. Mindig mindenhol beleütközött, nem volt elég a csukott szem, már összezárt szívvel kellett jönni-menni, mert ha nem, akkor meg kísértetet látott, például a hatos villamos utolsó előtti ajtajával szemben vagy a Podmaniczky és a körút sarkán lévő zebra bal oldalán (maga mindig csak jobbról balra használta azt az átkelőt). Pedig el akarta felejteni, teljesen és tökéletesen el akarta felejteni a szájhős papíroroszlánt, a komolytalan komolykodót. Már csak 4, azaz négy dolgot kell megtennie ehhez:
- Valami hasonszőrű DVD-őrültnek elpasszolni A homok asszonyát. (Vagy pénzért megszabadulni tőle.)
- Az utolsó kíváncsi barátnak is elmondani, hogy a megtalálni vélt boldogság nevetséges tévedéssé vedlett át, ami aztán sírva elinalt.
- Visszaszerezni a könyvét, amit a feledékeny kedves valami oknál fogva nem hozott magával a pedig előre kitervelt szakításra.
- Alaposan letörölni az otthonában a tárgyakról a port, mert még mindig őrzi az elmúlt két hónap hangulatainak lenyomatát.
Remélte, hogy mind közül az utolsó fogja a legnagyobb erőkifeszítést igényelni. Mert a buta, romantikus, szép emlékeket az Ő szavajárásával "nyírni kell". Nem lenyírni - kinyírni. Kíméletlenül. Nem érdemel kegyelmet a nyavalyás. És akkor szabad lesz végre. Remélte. Reméli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése