Kockavető

Erre a könyvre "rávetettem" magam úgy egy évvel ezelőtt. Miért? Azt hiszem, azért, mert jóval-jóval szolidabb formában magam is "kockázom": évekkel ezelőtt megragadt a fejemben, ahogy egy vitás kérdésben egy kollégám azt javasolta: "Hát, dobjatok fel egy pénzérmét és döntsön az!". Akkor ebből nem lett semmi, de később, otthon előhalásztam egy dobókockát, és elkezdtem próbálgatni. Aztán rászoktam, s ha nem tudtam dönteni valamiben, akkor opciókat gyártottam, dobtam, és aszerint cselekedtem, ami kijött. De aztán a kockát lecseréltem egy sokkal prózaibb metódusra, két oknál fogva: 1. nem dobálhatok nyilvánosan dobókockát, ahányszor nem tudok dönteni, 2. legtöbbször nincs hat opcióm, csak kettő - igen és nem (az én problémáim már csak ilyen egyszerűek). Úgyhogy ma attól függően, hol vagyok, két módszerem van: vagy egy számítógép date parancsát használom erre a célra vagy pedig a karórámat, s mindig ugyanazokat az opciókat használom.

Maradva a kockánál, mik a "szabályok"? Nincs szabály, vagyis az egyetlen az magától értetődik: az ember kövesse a kocka által kiválasztott opciót - ellenkező esetben csak időfecsérlés dobálózni. Persze az is lehet hasznos, ha az ember adott esetben nem követi a kockáját: például ha fanyalog az eredmény láttán, akkor kiderülhet, hogy valójában már volt egy prekoncepciója a dobás előtt. Tévedés ne essék, itt nem arról van szó, hogy a kocka amolyan Isten keze, ami engem terelget utamon. Nem, nem! Ez csupán szeszélyes véletlen, éppen ezért a magam részéről a nagyobb horderejű döntéseimet inkább "hagyományos", földhözragadt módon hozom, de arra jó ez, hogy gyorsan eldöntsünk olyan nem létfontosságú kérdéseket, melyek kigondolásával egyébként sok időt eltökölnénk.

Na, de mi van a könyvvel? Hát, a könyv ennél sokkal "durvább"! Luke Reinhardt álnéven írt önéletrajzi regénye ez, aki egy szép napon szintén rátalált a kocka nyújtotta lehetőségre. Pszichológus lévén azonban ennél jóval messzebbre ment: elméletet és terápiát is gyártott a kockázáshoz. A lényege, hogy a belénk rögzült szokásaink és egyebek révén állandóan meg akarunk felelni, és ebben a megfelelési kényszerben egyetlen egyéniséget engedtünk kifejlődni magunkban, holott ha elrugaszkodunk begyökeresedett szerepeinktől, mennyi minden lehet belőlünk. És a "mennyi minden" itt elképesztően széles palettát takar: akár az aznapi hangulatunkat is megválaszthatjuk a kocka segítségével, de bűnt is elkövethetünk - okosan vagy kevésbé okosan az előregyártott opciók szerint -, családapák lehetünk vagy éppen házasságszédelgő csavargók, gazdasági döntést hozhatunk. Mindent megtehetünk, ha elég bátrak vagyunk megjelölni opciónak és utána követni a döntést, a lehetőségek száma egy-két-három kockával hatalmasra növelhető. Ily módon tökéletesen megszabadulhatunk egyéniségünktől, oly terhes megfelelési kényszerünktől és teljesen szabadok lehetünk. Fontos szabály viszont, hogy itt nem csupán élvezetes dolgokat gyűjtünk össze és azok közül választunk, hanem kellemetlen dolgoknak is kell ugyanolyan arányban lennie a listán. Reinhardt Kockaközpontot hozott létre, de nemcsak okította módszerét, hanem saját magán is alkalmazta: a könyv elején még gyermekes családapaként látjuk, a könyv végére már nagyon sok minden történt vele.

Bár személy szerint brilliánsnak tartom az elméletet és a gyakorlatot, azért nem lettem a tanok követője. Az még ugyan vonzó, hogy az aznapi hangulatomat kocka segítségével határozzam meg reggelente, hiszen ahogy Mark Haddon autizmus peremén mozgó gyerekhőse mondta A kutya különös esete az éjszakában című regényben: az emberek (mármint a normális emberek) szokatlan dolgoktól teszik függővé aznapi hangulatukat, nála ezt miért ne dönthetné el az, hogy hány piros autót számol meg az iskolába menet? Teljesen igaza van, és miért ne dönthetne a dobókocka? Mindazonáltal a szeretteimhez és az egyéniségemhez valami oknál fogva mégis ragaszkodom, nem akarom ilyen küzdelmes munkával "kockára tenni" őket (bár látom már, mindez nem valami nagy fantáziára vall részemről). Persze ettől az elmélet továbbra is érdekel, s most, hogy a Szputnyik társulat Bodó Viktor vezetésével feldolgozta a nagybecsű művet, nagyon kíváncsian várom, hogy megnézhessem.