Sherlock

Ez film! Igazi Guy Ritchie filmről van szó: hálás alapsztori és szerepek, ezekben nagyszerű színészek + egy tehetséges és eredeti rendező. Az alaptörténet Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-a, ezzel a választással nagyon már nem lehet melléfogni. A figurák a rendező szerint minden eddiginél közelebb állnak az író által papírba álmodott hősökhöz: itt egy bunyózó, hús-vér ember Sherlockot látunk Robert Downey jr. alakításában, egy általam oly régóta várt EGYENRANGÚ (igen! igen!) Watsont Jude Law személyében, (aki végre nem "Sherlock Holmes hű kutyája") és a visszafogott, kis szerelmi szál is erőre kap Irene Adler, illetve az őt megelevenítő Rachel McAdams (akiért Az időutazó felesége óta odavagyok) megjelenésével.

A történet egyébként egy önmagát Gonosznak hirdető alak cseppet sem ártatlan gaztetteiről szól, akinek misztikus szemfényvesztéseiről azonban kiderül, hogy csak egy gonosz (így, kisbetűvel) bűvész csalásai. Megkapjuk azokat az elemeket, amiket annyira szeretünk Guy Ritchie filmjeiben (legjobban a Snatch-ben): a kamera az izgi helyzetekben gyorsan, dinamikusan vált, a snittek erőteljesek, az akciójelenetek hihetetlenül mozgalmasak és feszesek - s ez a feszesség most igencsak illik egy olyan gyorsan vágó észjáráshoz, mint amilyen Holmes-é. Igazi vászonra való rendezés.

Az Estben és az Exitben dicsérték a filmet, de persze nem mindenkinek nyerte el a tetszését. A Mancs morcos kritikusa elég lesújtó véleményének adott hangot, miszerint a sztori egy Harry Potter utánérzés és ily módon kezd már unalmassá válni, Ritchie kameramozgásai pedig idegesítők és fárasztók.