Kafka: Az átváltozás - Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Hát, ez is egy olyan könyv, ami tipikusan azt példázza, hogy én mindig "rossz" oldalra állok. Ezzel először Kafka Átváltozásánál szembesültem. Az Átváltozásból rádióban hallottam először részleteket felolvasni még iskolás koromban egy vasárnapi ebéd közben. Elképzeltem, hogy milyen érzés lehet egy reggel arra ébredni, hogy bogárrá változott az ember - brr, nem, ez nem jó, az ember utána egy csomó dolgot nem tud csinálni, amit korábban. Azután a gimnáziumban, mire kötelezően beszéltünk róla az irodalomórán, már elolvastam a könyvet is. Emlékszem, iszonyúan sajnáltam Gregort, aki bogárrá változott egy reggelre, és a szülei innentől kezdve nem szerették, ami - továbbá a leírt előzmények - már biztossá tették, hogy sosem szerették őt. Testvérével együtt kihasználták, élősködtek rajta korábban, majd amikor "bogár lett", kellemetlenné vált számukra, és a végén, ha jól emlékszem meg is szabadultak tőle. Emlékszem, hogy a rádióban és a fordításban is a bogár szót használták!

Aztán megdöbbenve szembesültem az irodalomórán a tanár által elénk tárt kötelező "értelmezéssel": Gregor egy féreg volt, egész életében úgy élt, mint egy féreg (nem voltak saját vágyai, mindig szolgalelkűen teljesítette környezete kívánalmait, a sajátjait alárendelve mindezeknek), törvényszerű hát, hogy egy nap testi valójában is féreggé vált.

Mi van? Én hüledeztem, hogy mi a fenéről beszélnek, én ezt a féreg-motívumot fel sem fedeztem a könyvben. Talán a bogár lehet a kulcsszó: a bogár számomra egy rokonszenves állat, mondjuk egy szentjános-bogár vagy egy kis fekete-fényes páncélos bogár képzetét kelti bennem. Féreg? Én akkor még nem láttam soha csótányt, az irodalomtanárom viszont valószínűleg igen, és ő ezzel azonosította Gregort. De a csótány nem bogár! (Nem? És a svábbogár?) Szóval én a mai napig nem tudtam elfogadni el ezt a magyarázatot, számomra Gregor még mindig egy sajnálatra méltó Ember volt, aki életét eltaposva fejezte be. És ez nem kecsegtet túl sok jóval.

Aztán persze van a tékozló fiú története, ami szintén előkerült irodalomórán. És egy csomó bibliai történet, ahol nem tudtam elfogadni a magyarázatokat, illetve nagyon is jól megértettem ezeket az alantasnak bélyegzett érzelmeket és motivációkat: Káin és Ábel, Ábrahám és Izsák. Számomra ezek a történetek csak azt mutatják, hogy a bennük élő Isten játszadozik "hőseivel", próbára teszi őket - ugyan mivégre? Miért kéne Ábrahámnak jobban szeretnie és valóságosabbnak elfogadnia egy hangot, mint a saját fiát? Persze ma már azt is gondolom, hogy ez a mostani valóság nem feltétlenül "A" valóság. Azaz lehet, hogy ez csak egy álom, egy szerep, amit az ember levet, ha belép az igazi valóság kapuján. És felölt egy másikat, amikor újra kilép onnan.

Aztán milyen módszer az, hogy Isten az egyik gyerek áldozatát elfogadja, a másikét sohasem? Ez is csak azt mutatja, hogy játszadozik. Én egyáltalán nem csodálkoztam, hogy Káin gyilkossá vált, nagyonis megértettem a féltékenységét. Bár ez csak az első, "állati" reakció, ma már azt hiszem, jobban tette volna, ha lehiggad, végiggondolja a dolgokat, és valami frappánsabbat eszel ki.

A tékozló fiú.. hát ez is egy féltékenységes sztori: "Hol voltál te, amíg én keményen dolgoztam? Szórakoztál. Most hazajössz és apám mindent eléd tesz? Aztán újra elmész? Szórakozni?" Ezt csak kicsit értem, de a megértésem most is az otthonmaradott testvéré. Ezekkel a történetekkel az a bajom, hogy mindig csak egy szemszögből mutatja a dolgokat - a kutya sem tudja, mit gondolt Ábel, Izsák vagy a hazatérő fiú. Lehet, hogy kiderülne, hogy Izsák egy idegesítő kisgyerek volt, akitől megnyugvás megszabadulni, a hazatérő fiú eddig keményen dolgozott egy hajón, Ábel pedig értelmi fogyatékos volt, akire méltatlan dolog féltékenynek lenni.

Szóval mindig a rossz oldalon voksolok, ahogy Woody Allen mondja: "mindenki beleszeretett Hófehérkébe, én azonnal beleestem a gonosz hercegnőbe". Ez A negyedik jágkorszak is ilyen volt. (A hosszú bevezetés után csak eljutottunk a mondandó céljához!) Dióhéjban a történet, hogy Kacumi professzor és jobbkeze, Joriki kollégáik segítségével megépítenek egy jövendőmondó számítógépet Japánban. Aztán a kollégák, élükön Jorikival külön "vállalkozásba" kezdenek - ez csak a könyv végén derül ki egyértelműen -, Kacumi háta mögött. A lényeg az, hogy Kacumi számára a valóság az, hogy felsőbb körök nem engedélyezik a gép használatát, ezért ő azt elég korlátozottan is használja a történetben. A kollégák azonban a háttérben már bírnak információkkal a Föld jövőjéről és Kacumi gondolatmenetének, lehetséges reakcióinak kifürkészésére is használják a gépet. A Föld jövőjét illetően: egy irdatlan szökőárnak köszönhetően a Föld felszínt víz fogja borítani, s az emberiség csak úgy tud fennmaradni, ha kopoltyús embereket fejlesztenek ki terhesség-megszakításon "átesett" (azaz "felesleges") embriókból. (A sors furcsa fintora, hogy Kacumi és felesége is elvetették a fiúkat.) Szóval több kaland után a kollégák Kacumi elé tárják, hogy a számítógép szerint ő az új rendet elfogadni képtelen lesz, reakciói veszélyeztetik a terveket, ezért meg kell tőle szabadulni. Persze idáig több esemény után jutunk el, amelyek során a kollégák meggyőződhettek róla, hogy a gép állításai helytállóak Kacumi konzervatív reakcióit illetően. A fülszöveg és a szerző által írt előszó azt írja, hogy a professzornak azért kell (megérdemelten!) súlyos árat fizetnie, mert nem tudja elfogadni, hogy a változás bekövetkezhet ugrásszerűen, anélkül, hogy jelei a jelenben láthatóak lennének.

Hát, itt megint fennakadtam. Számítógépes modellekkel foglalkozom és ennek köszönhetően ismerem azt a fogalmat, hogy BIZONYTALANSÁG. Nem tudom a modellt úgy elfogadni, mint a valóság tökéletes mását, előrejelzését, mint "A" valóságot. A modell SOHA nem tökéletes, ebben a futurisztikus esetben is olyan rendszert ír le, aminek jövőbeli állapota nagyban függ a kezdeti feltételektől - márpedig a kezdeti feltétel SOHA nem pontos. Ezt még egy science-fictionben sem tudom elfogadni! Szerintem a fizika törvényei a tudományos fantasztikumban is érvényesnek kell maradniuk! Szóval az, hogy fel sem merül a könyvben, hogy a jövendőmondó számítógép előrejelzése csak egy valóságot jelenít meg a sok lehetséges közül, számomra elfogadhatatlan. (Jóllehet, az ugrásszerű változások jelenségét ismerem tanulmányaimból, azaz az ilyesmi nem kizárt.)