Péntek, úton I.

11-kor check-out a kempingből, az utolsó képeslap útjára bocsátása, csomagok elrendezése, azután irány haza. Az Amsterdam Rijnkanaal mentén tekerünk sokáig, Muiden mellett is elmegyünk. Néha megállunk kifújni magunkat (ivás, napkrémezés, néha evés), az út és a táj nem kimondottan változatos – jobbfelől a csatorna, balra fák, majd időnként jobbra fák és baloldalt a csatorna, néha házak. Vidéken nagyon szép házak és óriási kertek vannak, állatok közül leginkább csak tehenet látunk a réteken, a kutya ritka. Ha mégis van, akkor ő is a biciklin utazik elöl külön kosárban vagy oldaltáskában. A függöny itt nem divat az ablakokon, inkább csak dísznek van, illetve sötétítés céljából, az ablakok pedig mindenhol nagyon tiszták.

Délután öt óra körül elérjük Utrechtet, csak egy villanás a város, gyorsan áttekerünk rajta. Útközben elvesztettük a csatornát, úgyhogy újra meg kell keresnünk. Közben elkap minket egy zivatar, ezért behúzódunk egy híd alá. Itt egy óránál is többet várunk, ugyan már nem esik, de szemben sötét felhők látszanak és erős zivataros széllökéseket érzünk. Kb. 8 óra, amikor rászánjuk magunkat az indulásra, két km-rel arrébb újra víz ömlik a nyakunkba, egy fa alatt várunk tovább. Wijk bij Duurstede-nél átkompolunk s még mindig a csatorna mellett folytatjuk az utat. Fél tízkor egy golfpálya mellett haladunk el, már kezd sötétedni, lassan szállást kell keresni.

Elindulunk a főút mentén egy falu irányába, ahol a térkép bungalóparkot jelöl. A faluban megkérdezünk egy kutyát sétáltató nőt, merre van a kemping (érdekes módon itt senki nem rezzen össze, ha valaki a sötétben megállítja – sőt, az utcai világítás sem túl erős), de nem tudja megmondani, 5 perc múlva azonban már két másik kutyás lohol utánunk. Megtudjuk, hogy itt nincs kemping, volt, de évekkel ezelőtt megszűnt, viszont pár faluval arrébb, itt-meg-ott már kettő is van. Fél 11, töksötét van, nincs már nagyon kedvünk tekerni (90 km van a kerekeinkben), de elindulunk. Útközben néha látunk egy-egy embert, olyankor megkérdezzük, merre.

Elérjük Ingent, az utolsó információ szerint a templom és a szélmalom között van a kemping. Találunk egy térképet az egyik kanyarban, alighogy elkezdenénk böngészni, az egyik házból kisiet valaki, hogy segíthet-e valamit. (Általában jellemző Hollandiában, hogy lakott területen nem tudunk három percet állni úgy térképpel a kezünkben, hogy valaki meg ne szólítana és meg ne kérdezné, mit segíthet.) Kiderül, hogy a 30 méterre lévő zenés helyen (amit én kocsmának néztem, de valójában az a recepció) tanyázik a tulajdonos, úgyhogy seperc alatt meg is találjuk, befizetünk (olcsóbb, mint Amszterdamban – 11.5 malacpénz két zuhanyzóérmével együtt). Sebes sátorverés, mert már mindenen nagyon gyorsan képződik a harmat, majd alvás.