2006. július 29., szombat

Szombat, úton II.


Mindent elborító ködben és hűvös időben ébredünk – igazi biciklizőidő, reméljük, hogy kitart délutánig. Kicsit körülnézünk a faluban, ahol piacosok pakolásznak elő a korahajnali (tíz órai) időben. Kiszemelünk egy kocsmának látszó helyet, reggelizés céljából. A hely igazi szocreál stílusú: fényesre pácolt falak, ezüst szigetelőszalaggal összeragasztott gyűrött, kék padlószőnyeg, piros műbőr székek, a tulajdonos a lábát a székre feltéve köti be a cipőfűzőjét. A világ legjobb reggelijét esszük itt: kenyérszeleteken sonka és sajt, az egész pedig három tükörtojással leborítva, fincsi ubisaláta, tea, istenien jó kávé.

Délre kicsit kisüt a nap, a ruháink megszáradnak, mi viszont már a sátor lebontása alatt égünk. Tekerés, vasút mellett egy darabig, majd elérjük a Waal folyót. Innentől majdnem végig a gáton tekerünk tovább. Nagyon festői látvány – a folyó partjai homokosak, a Waal és a gát közötti terület általában le van zárva, ide csapják ki a teheneket, lovakat, birkákat legelni és inni.

A folyó bal oldalán tekerünk, Nijmegen a másik oldalon délután ötkor megint csak egy villanás, megyünk tovább. Elhaladunk Gendt mellett, majd megválunk a Waaltól – a Pannerdens Kanaalnál kompolunk, majd a Waal és a P’ Kanaal találkozása után folytatjuk utunkat. Tolkamer, Spijk, majd egyszercsak észrevétlenül átlépjük a holland-német határt. Innentől a bicikliutat birkákkal kell megosztanunk, néha át kell tolni a bringákat forgókapukon, amelyek a juhokat vannak hivatva korlátozni.

Már németül érdeklődünk Emmerich után, ez az aznapi úti célunk, innen indul másnap reggel a vonatunk. Emmerichben is megszólítanak minket, hogy miben tudnának segíteni. Hosszas csellengés után kiderül, a városban nincsen kemping, úgyhogy az egyetlen fellelhető hotel mellett döntünk, márcsak azért is, mert reggel 7-kor indul a vonatunk (http://www.db.de), s kényelmetlen lenne reggel korán vizesen összekapni a sátrat. A hotel drága (70 turistapénzünk bánja), de a reggelit becsomagolják nekünk s a vasútállomás csak 10 méternyire van.

Még este megvesszük a másnapi vonatjegyet, automatából, mert személyzet már nincsen. A schönes Wochenende jeggyel át tudjuk utazni egész Németországot, a neve (szép hétvége) azonban megtévesztő, mert csak egy napra érvényes. A kerékpárjeggyel együtt 37 csibukot fizetünk érte.

Még este átszervezzük a csomagokat is, kipakolunk a biciklistáskákból a hátizsákba, felkészülve arra, hogy a bicókat majd emelgetni kell a vonatokon fel- és leszálláskor, illetve lépcsőkön vinni.

Nincsenek megjegyzések: