Időben indulunk, elérjük a kiszemelt vonatot. A végcél Cheb a német-cseh határon, 3-szor kell átszállnunk addig – Koblenzben, Frankfurtban és Nürnbergben. A bicikliket mindig vagy fel, vagy le kell tenni a vonatra – a padló sohasem pont olyan magas, mint a peron. Emmerichben a lépcsőkön is cipelni kell le s fel, Koblenzben csak fel, mert lefelé még van mozgólépcső. Koblenz után sorstársakkal találkozunk, egy lengyel párral, akik Angliából jöttek Franciaországon és Belgiumon keresztül egy tandemmel - egészen Cheb-ig utaznak velünk. Ezek után igazán nincs okunk panaszra – a tandembicó felügyeskedése a vonatra jóval több vesződséggel jár. Este 7-kor érünk Cheb-be, ez már Csehország, itt a bringák leszedése után elbúcsúzunk a lengyelektől.
Némi informálódás után úgy döntünk, nem töltjük itt az éjszakát – 20.20-kor indul egy vonat Prágán keresztül Pozsonyba, erre váltunk jegyet, miután el nem herdált európai pénzünk egy részét cseh királyi ékszerekre cseréljük. A jegy 966 cseh (ország)almába került, kb. 600 km-re elegendő. A kerékpárjegyet a vonaton kell megvenni (40 alma), viszont ezzel komplett szolgáltatást vásárolunk: a bicókat fel sem kell tenni a vonatra, ezt is a kalauz intézi, lezárja őket, s a kapott cetli ellenében reggel Pozsonyban átvehetjük őket.
A vonaton alvás nem szuperkényelmes, de saját fülkénk van, és ha azt vesszük, hogy alvás közben még helyváltoztató mozgást is végzünk – hát, igazán megéri a fáradságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése