Búcsú Bécstől 11-kor, aztán pucolás felfelé a Dunán. Mármint a Duna mellett. Ebédelni szerettünk volna, levessel, de jó darabig csak parti virslisek mellett haladtunk el. Aztán egyszercsak megláttuk az ideálisnak tűnő Fischerhüttét. Éhesek voltunk, ezért rögvest kikértünk fejenként egy levest és egy második fogást, sőt, én még egy palacsintával is megfejeltem. Hát, a levessel még rendben is volt minden, a második viszont akkora adag volt, hogy szégyenszemre csak a felét tudtuk megenni (ráadásul Ausztriában még a disznók sem kapják meg vacsorának a maradékot). Azért a desszert még lecsúszott, de eléggé örültünk az ebédet követő intenzív ellenszélben való tekerésnek, miáltal kicsit csökkent a túl-jóllakottság érzése.
Eseménytelen, szembeszélben való, mindössze harmincegynéhány-kilométeres tekerés után érkeztünk kb. este hatkor Tulln-ba. A fotón a városhoz közeli kis közlekedési tanpálya látható, teljesen felszerelve, ahogy kell: gyalogossal, biciklissel, közlekedési lámpával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése