Sugárzó napsütésben és kellemes melegben indultunk el 2 órakor Bécsbe. Hainburgot kihagyva a Duna-parti foltokban murvás bicikliúton tekertünk - el se lehetett volna téveszteni.
Az első pihenőnél (még 30 km-re a céltól) ismerkedtünk össze a lengyel illetőségű Jurekkel, aki nagy bicós kiránduló, amint az a kerékpárjának szemrevételezése után egyből kiderült: nem hiányzott róla a hőmérő, a pótgumi, az s.k. barkácsolt kormány elé szerelt doboz és a vérprofi, síkabát-zsinórral applikált térképtartó.
Jureknek legalább három hónap szabija lehetett ebben az évben, ugyanis május 25-én indult Krakkóból (megmutatta a feljegyzéseit is! erről viszont eszembe jutott, hogy idén sem vittünk magunkkal kilométerórát, pedig már tavaly is megfogadtuk - persze neki volt), s tett egy kis túrát a Pó-síkságon, a Dolomitokban, érintette Monacót, majd Svájcban tekert egy jót. Mi épp a Duna forrásától jövet és hazafelé menet futottunk össze vele, s vagy egy órát csevegtünk, mielőtt elváltunk.
A saját bicóinkról nem esett még szó: Tomi az első Gazellánkon nyomja a túrát, én pedig a Monty-n indultam. Egészen addig volt ez így, amíg mindegyikünknek meg nem fájdult a feneke és egyéb alkatrészei, s így kénytelenek voltunk cserélni. Én mindenképpen jól jártam a cserével, a Gazellán - ellentétben a Montyval - többféle módon is lehet ülni, ha az egyikben elfáradt az ember; arról nem is beszélve, hogy nem kell a kormányra dőlni, ami igen kellemes a hétköznapi egerészéstől egyébként is megviselt csuklónak.Bécsig az út már eseménytelen, sima és egyenes volt (esetleg érdemes figyelni a bécsi "Sziget" beveztőjénél: FKK-ra kijelölt területen haladunk át), kb. fél 9-re értünk a külvárosi kempingbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése