Borús, szeles időjárásban indultunk el, hogy még egy kísérletet tegyünk megtekinteni a Kunstwienhaust, ami mint említettem, az állandó Hundertwasser-kiállításnak ad otthont. HW nemcsak festőművész volt, de mai szóval öko-álmodó (nincs is ilyen szó) is: olyan épülettervei voltak, amelyek "szerves egységet alkotnak" a természettel - pl. a házak tetejére annyi föld kerül, hogy a fű és a bokrok ki tudjanak hajtani belőle. A múzeum belseje és külseje egyaránt olyan stílusú volt, mintha HW tervezte volna: a padló nem egyenes, a sarkokban találkozó élek nem merőlegesek egymásra, s a falak nem tipikus színűek (vízkékek vagy sárgák) rajtuk elszórtan (de mégis strukturáltan) mozaik- és csempedíszítéssel.
A képei egyik alapmotívuma a spirál, a másik pedig, hogy minden képet
ecsetvonás-vastagságú vonalakból komponál meg. Sok közöttük a szimbolikus alkotás - engem a Város felett hulló esőcsepp, az Úton hozzád, és a Dadakulaci - tengeri kígyó képe fogott meg. Utóbbiban egy kígyó hasában két ember ül a biciklin - kicsit olyan, mint Saint-Exupéry kígyórajzai.Délután a Belvederre tekertünk, ahol zárásig ücsörögtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése