A krakkói együttutazás gondolata még tavaly októberben vetődött fel, miután részt vettem egy lengyelországi társasúton (vajon mitől társas egy ilyen út? az idegen emberek társaságától?), s kiderült, hogy a kollégáim áprilisban éppen ott fognak szakmázni. Úgyhogy úgy szerveztük, hogy négyen - Cécile Franciaországból, Gergő, András és én - megnézzük Krakkót és környékét a munkát megelőző hétvégén. Cécile és Gergő repülővel mentek, mi Andrással vonattal indultunk Budapestről szombaton fél tízkor.
A vonaton kétszer kellett átszállni: egyszer a cseh Breclavban, ahol két órát kell várni a csatlakozásra, majd pedig a lengyel Katowicében. Az első vonat azonban vagy hetven percet rostokolt Breclav előtt, úgyhogy csupán egy órát tudtunk eltölteni a kisvárosban. (Várakozásainkat amúgy házi készítésű Szelet de Sport-tal igyekeztünk feldobni.) Egyébként meglepően sok látnivaló van itt, melyek közül az idő rövidsége miatt csak a folyót és a Szt. Cirill és Metód kápolnát láttuk (ez direkte a vasútállomás mellett található). Beszéltük is, hogy érdemes lenne beperelni a vasúttársaságot, mert a késés miatt nem tudtuk Breclav nevezetességeit az őket megillető alapossággal megtekinteni.A Breclavban csatlakozó vonatunk is összeszedett némi késést - éppen annyit, hogy lekéssük a katowicei csatlakozást: pontosan a leszállásunk pillanatában húzott ki az állomásról a vonatunk. De nem kellett sokáig várnunk, néhány perc múlva indult a következő "expressz" Krakkóba.
Katowice már nagyváros Sziléziában, "szénváros" meg "acélváros" - azaz olyan őszintén nem bántuk, hogy nem időzhettünk itt többet. Távolsága Krakkótól mindössze 80 km, az utazás mégis vagy két óráig tartott. Pedig a vonat nagyon kevés helyen állt meg, viszont rémesen lassan haladt. Érthetetlen, de Lengyelország déli részén mindenütt ilyen lassan mentek a vonatok. A sínek voltak ilyen rossz állapotban? Nem tudnak vagy nem is akarnak a vasúti fejlesztésekre költeni? Ki tudja?
Este 9 után érkeztünk Krakkóba, ahol a Gergő már várt minket az állomáson. Tőle hallottuk, hogy milyen csapás érte a lengyeleket: délelőtt lezuhant egy katonai repülőgép Szmolenszknél, a fedélzeten a lengyel elnökkel, a feleségével és egy csomó kormánytaggal.
A szállásunkat András interneten foglalta: egy apartman 4 (-5) személyre a Starowisina utcában, közel a központhoz és a Kazimierz városnegyedhez. Cécile érkezéséig elmentünk vacsorázni a "Pudelko" elnevezésű vegetáriánus étterembe. Gergő spenóttal töltött palacsintát, András szójalevest és salátát rendelt, én pedig paradicsomlevest és almatortát ettem. A kiszolgálás kedves volt, a krakkói lengyelek meglepően jól beszélnek angolul (a meglepődést az átlagmagyarhoz képest éreztem). A vacsora vége meghatóba fordult: a búcsúzás előtt a felszolgáló-lány szomorú arccal említette a tragédiát.A vacsit éppen időben fejeztük be, mert közben Cécile is megérkezett, úgyhogy hazasiettünk. Megnéztük a tévében a gyászba borult híreket, illetve a másnapi időjárást. Vasárnap Auschwitz volt tervbe véve, s miután tudtuk már, hogy a vonatozás itt hagyományosan sokáig tart, ezért koraira állítottuk a telefon-vekkereket - fél nyolckor keltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése