Duma délután

Ebédelés a panzió éttermében. Sikerült leülnöm egy olyan asztal mellé, ahol két kisgyerek visongott és hangoskodott, s egy anyuka küzdött velük. Az ebéd vége felé feltűnt Apa is: Kőhalmi Zoltán :-) Hát, így mindjárt más: látni Anyát, aki kocsit hajt és azzal szerez örömet magának, hogy stikában rosszul parkoló nőtársain kárörvendezik, látni a fiút, aki Apát reggel azzal ébreszti, hogy szemenlövi a müzlis dobozban lévő szuperpajzzsal, s látni a kislányt, akivel Apu négy napot volt egyedül és ekkor moziba is mentek, hogy a gyerek tudja: "Apával jó!".

Igazán délután kettő felé kezd megélénkülni a helység, egyre több ember jön, betévednek a várba, a templomokba. Én is a Zichy-kastély felé veszem az irányt, kísérletem viszont kudarcba fullad, ugyanis a kastély kapuit zárva tartják.

Ekkor a Szent István templom felé veszem az utam, ahol ismét belefutok egy iskolás csoportba, így éppen elcsípem, hogy mit kell tudni a templomról: román-gótikus-barokk emlékmű, azaz időrendben, román stílusban épült a Vezsenyiek idejében, majd Kinizsi némi gótikus beütéssel átépíttette, s végül a Zichy-korban kapott egy kis barokk színt is pl. a tornyában, illetve a fából készült és barokk létére nem aranyozott oltárdíszében.

A vázsonyi körülnézés utolsó állomása az erdőben, a kék jelzés mentén található Pálos kolostor, vagyis annak romjai. A kolostort Kinizsi éptíttette a kenyérmezei csata után, s a szomszédos faluban lakó tálodi szerzeteket is ideköltözette. A kolostor pályafutása végül 1552-ben ér véget, amikoris felrobbantják azt elkerülendő, hogy a törökök "elfoglalják". Ez nem is történt meg.

Este van, este van, s megint duma, ezúttal valódi és nem Rádiókabaré, azaz a fellépők csak felállnak a színpadra (stand up) és beszélnek. Négyen voltak, megint volt Trabarna, és a hab a tortán: Kőhalmi Zoltán. A műsor ismét sokági eltartott, s utána megint volt humorista-simogató. Ezúttal azonban én is jelentkeztem a "fényképemért": Kőhalmi Zoltánnal készült a sztárfotó, aki végtelenül kedves volt, s tessék elképzelni, megismert az ebédelésből!

Hát, ezzel zárultak az én dumavölgyi kalandjaim.