Eleinte lelkes voltam (találkozhatom a "humor nagyágyúival" - persze ezt megtettem már korábban is Pesten, ez és itt viszont más lesz!), de aztán ahogy a kiránduláson felvetődött ez a nagyvázsonyi kiruccanás, valahogy olyan szánalmasnak tűnt az egész. Ezért Nagyvázsonyba menni? Három napra? Egyedül?? Pedig előtte végig tudtam, hogy nagyon jó lesz, de így egy kicsit kedvetlenül indultam útnak. Tehát:
Indulás Pestről délután egykor. Legnagyobb meglepetésemre a busz nemcsak a Petőfi hídon áll meg, de a Kosztolányi téren is, majd a budaörsi kolesz irányában hagyja el a várost. Veszprémbe lassan, nagyon lassan érkezik Székesfehérvár érintésével. Itt át kell szállni a Vázsonyba tartó buszra, ami a pulai elágazónál tesz le. A buszmegállóban rögtön ismerősökbe botlom: Pieczka Ildi és barátai épp felszállnak ugyanarra a buszra, amiről én le - úgyhogy találkozásunk meglehetősen röpke.
Hét óráig a turistaszállóban ütöm el az időt, ahol is várak légi- és háromdimenziós fotóit lehet megszemlézni. Utóbbiak úgy néznek ki, mintha a piros és a kék festék kicsit a kontúrok mellé
A felderítőút után visszacsellengek a a panzió melletti parkba, hogy a mellettem csörgedező, ivásra nem alkalmas patak mellett megírjam ezt a kis a szösszenetet. Aután felöltöm színházi ruhámat s irány a móka és a kacagás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése