2009. július 28., kedd

Dumavölgy - Humorvár


Eleinte lelkes voltam (találkozhatom a "humor nagyágyúival" - persze ezt megtettem már korábban is Pesten, ez és itt viszont más lesz!), de aztán ahogy a kiránduláson felvetődött ez a nagyvázsonyi kiruccanás, valahogy olyan szánalmasnak tűnt az egész. Ezért Nagyvázsonyba menni? Három napra? Egyedül?? Pedig előtte végig tudtam, hogy nagyon jó lesz, de így egy kicsit kedvetlenül indultam útnak. Tehát:

Indulás Pestről délután egykor. Legnagyobb meglepetésemre a busz nemcsak a Petőfi hídon áll meg, de a Kosztolányi téren is, majd a budaörsi kolesz irányában hagyja el a várost. Veszprémbe lassan, nagyon lassan érkezik Székesfehérvár érintésével. Itt át kell szállni a Vázsonyba tartó buszra, ami a pulai elágazónál tesz le. A buszmegállóban rögtön ismerősökbe botlom: Pieczka Ildi és barátai épp felszállnak ugyanarra a buszra, amiről én le - úgyhogy találkozásunk meglehetősen röpke.

Fogadtatás a HumorvölgybenElbattyogok a panzióba, kipakolok a szobámban, majd ezt követően terepszemlére indulok a faluban, hogy hova is kell menni este a felvételre, mert kérem szépen, nézőnek jöttem a rádiókabaré felvételére. A Dumaszínház művészei tíz napot töltenek Nagyvázsonyban (csak úgy az - egyéves - "hagyomány" és a falu kedvéért), minden este felllépéssel, s a keddi estén a "hivatalos" Rádiókabarét is felveszik, Litkai Gergő vezényletével. Az itt előadott jelenetek egy része kfejezetten Vázsony-specifikus, azaz itt íródtak, a hely ihlette őket - de erről majd később.

A Dumaszínháznak egy lakókocsija van, ahol alapesetben jegyet lehet venni a műsorra, de most ezen túl "dumás" polót, bögrét, matricát, ÉS! dumás tangát is lehet kapni (a felirat rajta: Ide is bedumálom magam!). A felvétel egy nagy sátorban lesz, a mikrofonok és padok már elrendezve (persze, hogy elrendezve, hiszen itt már napok óta folyik a "duma"). Javasolják, hogy érdemes már hétkor helyet foglalni a nyolc órás műsor előtt, mert sokan lesznek.

Hét óráig a turistaszállóban ütöm el az időt, ahol is várak légi- és háromdimenziós fotóit lehet megszemlézni. Utóbbiak úgy néznek ki, mintha a piros és a kék festék kicsit a kontúrok mellé folyt volna, a piros és kék "üvegű" szemüvegben viszont csodás látványt nyújtanak. A sok kőhalom (érhető az utalás, ugye? Kőhalom!!) között felfedeztem a gyerekkori Márévárat is.

A felderítőút után visszacsellengek a a panzió melletti parkba, hogy a mellettem csörgedező, ivásra nem alkalmas patak mellett megírjam ezt a kis a szösszenetet. Aután felöltöm színházi ruhámat s irány a móka és a kacagás!

Nincsenek megjegyzések: