Fáj

Szerelmes vagyok. Életemben először úgy vetettem bele magam az érzésekbe, hogy nem őrlődtem, ez most jó-e nekem, kell-e nekem, csak akartam, akartuk, együtt alakítottuk, és élveztem, élveztük, élveztem, élveztük.... Három hete........ És most neki gondolkodnia kell, mert ez annyira jó, és nem akar bántani. Rég barátok voltunk, s most a kérdés az számára, hogy el vagy össze. Erre én mit teszek? Megint nem alakítom az eseményeket, hanem történnek velem a dolgok, hogy alakíthatnám?? Ismét a vesztésre készülök fel, és megőrülök, egyszerűen megőrülök a tehetetlenségtől, az érzelmeimnek való kiszolgáltatottságtól. Attól, hogy mintha nem is három hét, de évek teltek volna el, mióta együtt vagyunk, és most egyszerűen nem találom a "régi" életemet. Nem látom, hogyan működik tovább, ami őelőtte volt, egyszerűen csak bámulok és nem találom az értelmét azoknak a dolgoknak, amiket akkor csináltam. És ha azt kell folytatni, abban ő már barátként sem vehet részt. Csak fájok, a fájdalom is új, mert hosszú évek óta nem fájt ilyen intenzíven, csak sajgott egyfolytában tompán a mélyben. Nem értem és nem látom, hogyan lesz ez.....................