A következő címkéjű bejegyzések mutatása: izrael. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: izrael. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 1., szerda

A héber Veréb


Piaf volt ma este az Urániában a ZSNYF keretében, s az izraeli Beer Sheva Színház vendégszereplésében. A darab a filmhez hasonló fordulatokkal, s a híres dalokkal végigkísérve mesélte el Piaf életét héber nyelven. A sanzonokat lefordították, de hallhattuk, hogy Piaf héberül ugyanúgy "szól", mint franciául - ennél mi sem természetesebb, s ehhez nem is kell több, mint egy tehetséges színésző. A dalok élőben, Yonit Tobi hangján és előadásában hangzottak el, aki majdhogynem egyedül vitte az egész előadást a "hangján", s a végén a taps gyakorlatilag neki szólt. Egy percre sem fordult meg az ember fejében, hogy a színpadon egy fiatal izraeli színésznő Piafot "játszik" - ez Piaf volt. A vicces, a cinikus, az érzékeny, az életben esetlen, kicsi és hajlott, a színpadon egyenes, a "macskanyávogásra és harangzúgásra egyszerre emlékeztető" hangjával az egész termet betöltő, hatalmas Piaf.

Egészen különleges élmény volt a Mon Dieu-t úgy hallani, hogy Eli, Eli.. Egyetlen dal szólt eredeti nyelven, a ropogós r-ekről könnyen felismerhető Semmit nem bánok, ami utolsónak hangzott el, és ami már felvételről szólt Piaf eredeti hangján. Izraelben állítólag állva ünnepelték a színésznőt, itt is hosszú-hosszú tapsot kapott, és virágcsokrot, amit életemben eddig még csak kétszer láttam - a magyar közönség már csak ilyen visszafogott.

2010. augusztus 26., csütörtök

7 perc a mennyországban


Van élet az Eredet után, kérem szépen, ez már biztos! A 7 perc a mennyországban című filmet ma vetítették először az Urániában a Zsidó Nyári Fesztivál keretében.

A helyszín Izrael, Galia és Oren egy reggeli veszekedés után felszállnak a 8:45-ös buszra. Máskor külön, a 8:30-as és a 9:30 busszal járnak. A 8:45-ösre most felszáll egy ideges fickó is, s kis idő múlva felrobban a busz. Ezek az előzmények, a történetbe valójában egy évvel később kapcsolódunk be, amikor Galia, túlélve a bombatámadást, az égési sebeivel küszködik és az eseményeket próbálja összerakni, Oren pedig éppen meghalt. Galia keresi a mentőst, aki a buszból kihúzta és 7 percen keresztül újraélesztette. Közben Boaz is feltűnik a színen, akinek szerepe kissé rejtélyes, de azért könnyen kitalálható, ki ő.

Az idősíkok az emlékezés (vagy nem is emlékezés?) során átfedik egymást, de a film végig követhető marad. És van egy szép csavar a történetben - attól szép, hogy előre nem sejthető, mi az. Pedig úgy ültem be a filmre, hogy tudtam, lesz fordulat, mégsem erre számítottam. Ugyan a kulcsmondat, amiből mindent össze lehet rakni, elég korán elhangzik, de Galiával együtt mi is elsiklunk felette, mert nem értjük, mi dolga lehet még az életben. Miért tér vissza az életbe az, aki tudja, mi vár rá? De a végén minden a helyére kerül, igaz, Galia Boaznak a mentőben mondott (látszólag semmi különös "Szeretlek! Bocsáss meg!") mondatai nálam csak fél órával később.

Azt hiszem, minden okos fordulatot leszámítva, ez mégis egy igazán romantikus történet... a miről? talán a felelősségről, igen, talán ez a jobb szó itt és nem a szerelem.. vagy a romantikus ideákról és eszményekről, a másik megmentéséről.. Amihez kell az izraeli környezet, mert ott lehet aztán igazán megmenteni a mások életét. Ebben a közegben kicsit sablonossá válhat a "mit keresett a buszon, amikor nem volt ott keresnivalója" kérdéskör, hiszen ott nap mint nap felteszi valaki ezt a kérdést. Szerencsére a film túllép ezen. Szóval bravúros, ráadásul elsőfilmes rendezőtől! A vágások helyenként kicsit esetlenek, de a történet mégis nagyon ül!

(Az Uránia egyébként elképesztő, nem tudom, kinek jutott eszébe mozit rendezni be ezen a helyen! A nézőtér két oldalán tükrök vannak, amiben a vászon tükrözödik, elég zavaró.)