2007. július 21., szombat

Szombati különutak


Délelőtt különváltunk: Tomi a piacon keresgélt ezt-azt, míg én az Anne Frank Huis-ban voltam. Hatalmas sor volt ismét (akárcsak tavaly) - 3/4 óra alatt fogyott el előlem. A múzeum maga nem változott a tavalyihoz képest, talán a multimédiás része lett jobb (de ez sem biztos, ez ugyanis a kör végén van, s tavaly erre zárás előtt már nem jutott túl sok idő). Lehet video- és szöveges üzenetet hagyni a múzeumban, illetve a teljes történet (személyek, a ház helyiségei, időszalag) nyomonkövethető virtuálisan is.

Fél háromkor a Waterloo téren találkoztunk, hogy együtt nézzük meg a közelben lévő Rembrandthuis-t. A házat a festő az 1630-as években vásárolta és több mint 20 évig lakott itt. Nemcsak a szobát és a bútorokat lehetett megtekinteni, hanem bemutató is volt. Láttunk háromféle karcolási (angolul: etching) technikát: egy, ami sima felületet karcol ki a fémből, egy másik érdes felületet hagy maga után és a harmadikkal egészen finom karcolást lehet ejteni. Ha kész a karc, akkor tintával bekenik a fémfelületet, amit aztán egy ronggyal letörölnek - így a tinta csak az árkokban marad meg. Miután teljesen tiszta lett a felület, egy vizes papírlapot borítanak rá, s egy súlyos hengert görgetnek rajta végig - ezzel elkészült a kép nyomata. Bemutatták az olajfesték-keverést is: a legtöbb festék kőből készült, s nem állt el sokáig (levegőtől elzárva kellett tartani, ami abban a korban nem volt túl egyszerű).

2007. július 20., péntek

Péntek


Utunk elsőként a van Gogh múzeumba vezet, ahol az ideiglenes kiállítást ezúttal képregényrajzok, illetve olyan művészek alkotásai jelentik, akikre van Gogh művészete nagy hatással volt. (Fura volt, hogy Ottolandban, amikor a házigazdáink kérdezték, mit tervezünk és említettük a van Gogh múzeumot, nem értették van Gogh nevét - ők valahogy így ejtik: fan Hohh.)

A múzeumban eléggé elfáradunk, kinn pedig szemerkélni kezd az eső. Kis pihenőt tartunk az internet-kávézóban, majd délután a Waterloo-piac és a Zsidó Múzeum felé vesszük az irányt.

A múzeum (Joods Historisch Museum) szintén nagyon gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, aminek csak kis részét tudtuk megtekinteni péntek délután (öt órakor zár). A múzeumot 1932-ben alapították, a háború alatt nagyon sok műkincset Németországba hurcoltak a nácik, aminek nagy része szerencsére meg- és visszakerült a helyére az 50-es években.

A múzeum épülete hatalmas: Új Zsinagóga, Nagy Zsinagóga, Kóser Húspiac - ezeket mind nem tudtuk megnézni, de egy kiállítást igen: Charlotte Salomon, egy 26 évesen (1943-ban Auschwitzban) meghalt lány rajzait Élet? vagy színház? címmel. A rajzsorozat Charlotte és a hozzá közelállók életének minden fontos momentumát megörökíti, amelyből ő maga közel 800-at válogatott ki. A szülők, akik túlélték a háborút, a háború után kaptak kézhez lányuk hagyatékát, a rajzokat, amelyeket 1971-ben a múzeumnak adományoztak.

2007. július 19., csütörtök

Csütörtökön irány Amszterdam


Délelőtt folytattuk az előző nap megkezdett Teylers múzeum megtekintését. A tegnapiakon túl még nagyon sokmindent láttunk: trükkös gyerekjátékokat, festményeket, régi lepkehatározókat, érméket, rézmetszeteket, s szemtanúi voltunk, ahogy egy mester lemásol egy remekművet. A múzeumboltban nemcsak a szokásos képeslap-könyv-mágnes hármasat lehet megvásárolni, hanem voltak pl. fosszíliák, gyerekjátékok, örökre üveggömbe zárt rákok (3 évig élhetnek így), s ami még érdekes volt, pár gramm 24 karátos arany 10 euróért.

Ebéd után összepakolás és irány Amszterdam. A főváros nagyon közel van Haarlemhez: szinte ki sem érünk Haarlemből és már Amszterdamban vagyunk (mindössze tíz km a két város központja közötti távolság). A kemping Amszterdam másik felén van, egy szigeten (Zeeburg) - a hídról le kellett verekedni a bicókat. A belváros kb. 10 percre van kerékpárral; itt mindenki úgy közlekedik, mint az őrült, a bicikliseknek mindenütt külön közlekedési lámpa van. Egyet félrenéztem (azt hittem, az én irányomba mutat zöldet), s sikerült egy autó-bicikli ütközést elszenvedni. A taxi, ami a lámpánál állt, amint az zöldre váltott, elindult, odalépett a gáznak és simán kitolta alólam a bicó hátulját.

2007. július 18., szerda

Haarlem-szerda


Reggeli után irány a város. Első célpont a Frans Hals múzeum - kicsit nehezen találtuk meg, de végül sikerült: az utcácska tip-top és barátságos, itt foglal helyet a Történeti Múzeum is.

A Frans Halsban elsőként festmények falat befedő változatán magyarázó szöveg kíséretében mutatják be Haarlem történetét. A város a gyapjúról és a sörről híres, valamint arról, hogy minden fontos kereskedelmi útvonal rajta keresztül húzódott. Megtudtuk, hogy 1605 es 1635 között több száz festő fordult meg a városban, s ez idő alatt több mint százezer festmény és rajz született. Néhányukat a soron következő termekben meg is nézhettük; az eredeti képek számára klímaberendezéssel biztosítják a megfelelő páratartalmat, a hőmérsékletet pedig minden teremben egy termográffal írják.

Rengeteg díszes órát lehetett látni, szinte mind működött is, s egy órakor, éppen amikor ott tartózkodtunk, egymás után kezdtek el sorra ütni-csengeni.

Szinte a Frans Hals-szal szemben az utca túloldalán található a Historisch Museum. Itt Haarlem történetéből láthattunk egy csomó rajzot, képet és tárgyat. Kiderült pl. hogy régen villamosvonala is volt a városnak, amit mára buszok és vonatok váltottak fel. A videószobában nagyon hatásos rövidfilmet lehet megtekinteni a városrol hollandul és angolul. A mondanivaló színesitéséhez minden eszközt bevetettek: hangeffektusokat, kis (repülőgép- és vonat-) modelleket, megfelelő helyre vetített képeket és a megfelelő helyen megvilágított festményeket. (Tavaly a Rijksmúzeumban volt hasonló élményünk, ahol Rembrandt Éjjeli őrjárat című képével játszottak így.) Egy másik teremben időgép van: monitoron ki lehet választani adott időszakot, és arra jellemző jeleneteket, felvételeket mutat meg. Mi pl. kiválasztottuk a zene témáját, s a század elejétől a század végéig minden jellemző stílusba belehallgathattunk. S sztereo fotótár is van: egy távcsövön keresztül a felvételeket térbeli hatásúnak látjuk.

A múzeumok után kicsit setálgatttunk a bolhapiacon, majd a St. Bavo katedrális felé vettük az irányt. Bemenni, sajnos, már nem lehetett, mert zárt (4 órakor), de kívülről is nagyon impozáns látványt nyújtott.

Útba ejtettük még az új templomot (Nieuwe Kerk), majd kihasználva, hogy a múzeumkártyánk oly sok helyre érvényes, a Teylers múzeumot. A múzeum nemcsak Haarlem, de egész Hollandia legidősebb múzeuma. A gyűjteménye nagyon sokrétű, gyerekeknek igazi kincsesbánya: különböző növények és állatok fosszíliái, különleges, emberkor előtti állati csontmaradványok, kövek, kristályok, berendezések - pl. metál minimum- és maximumhőmérő, barométerek, spektroszkópok, távcsövek. Sajnos ennél többet nem láttunk, mert a múzeum 5-kor zárt, de holnap szeretnénk folytatni.

2007. július 17., kedd

Kedd, végre süt a nap


Az egész éjjel szakadó eső reggelre elállt, hétágra sütött a nap, csak a szél fújt erősen. A recepciónál minden nap kiteszik az aznapi plusz még öt napra vonatkozó időjárás-jelentést - mára csak 50 perc esőt, viszont 50 km/h-s szelet jelzett előre.

Reggeli után a vasárnap már egyszer megpróbált Katwijks Museumot vettük célba. Mivel az épület nagyon kicsinek látszott, ezért nem sokat vártunk a múzeumtol, de egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, kifejeztten kellemes meglepetés volt. Ernst Voss, festő kiállítása mellett hajómodell-gyűjteményt és mindenféle halászattal kapcsolatos tárgyat, öltözéket, berendezett szobákat láthattunk, s még a lépcsőkorláton is halászháló volt. A múzeum bejáratánal Tomi elkért két reklámplakátot, amelyeken festmények voltak illusztrációként - nagy gonddal csomagoltuk el őket, hogy épségben hazaérjenek.

Ebéd, s pakolás után irány Lisse, majd Haarlem. A Lisse környéki földek virág- (főkent tulipán) kertészetükről híresek (számos képeslap témája a csíkos-színes virágmező) - ebből azonban ezúttal a tulipánhagymákon kívül nem sokat láttunk. Az eredeti tervvel ellentétben nem a tengerparton bicikliztünk (hátszélben), hanem egy erdőn keresztül hosszabbítottuk meg az utat. A kempinget hipergyorsan megtaláltuk (víz mellett van - lehet kenut és télen korcsolyát is bérelni, illetve saját felelősségre fürdeni), s a városba igyekeztünk, hogy körülnézzünk, mit akarunk majd holnap megtekinteni.

Haarlemnek már teljesen nagyvárosi jellege van (ugyan Gouda sem volt kisváros): itt már nem olyan előzékenyek az utcán a biciklisekkel, s este nagyon sokan ülnek a különféle kocsmák (braserie-k) teraszán.

Este, amikor hazaérünk, vörös az ég alja (szél lesz?), pár csepp eső esik - na, de mi ez ahhoz képest, ami a tengerparton volt?

2007. július 16., hétfő

Hétfő, viharnap


Esővel kezdődött a nap, a rövid szünetben kiszaladtunk reggelit venni. Reggeli közben újra eleredt az eső, úgyhogy délig a sátorban kellett kuksolnunk.

Délután (ismét) elindultunk Leidenbe, Rembrandt szülővárosába; kísérletet tettünk a múzeumlátogatásra, de mindegyik tartotta magát a hétfői zárvatartáshoz.

Szemerkélő esőben indultunk vissza a kempingbe, ahol megvacsiztunk. Azt terveztük, hogy pár óra pihenés után kimegyünk a tengerpartra, de olyan vihar kerekedett, amilyet meg szabad ég alatt nem éltünk meg. Iszonyú szél volt, jégeső, hatalmas eső. Mi szerencsések voltunk, a sátrunk csak annyira ázott be felülről, amennyit törölközővel fel tudtunk itatni, de mások vízágyra kerültek, a gyerekek pedig nagyon élvezték a 20 centi mély pocsolyákat.

2007. július 15., vasárnap

Esővasárnap, Katwijk


Reggeli után elindultunk Leidenbe, de számításainkat keresztülhúzta a szakadó eső. A biciklin percek alatt bőrig áztunk az esődzseki ellenére (a helyiek persze vidáman és az esővel mit sem törődve húztak el mellettünk, míg mi egy bankfiók eresze alatt mentettük az irhánkat).

Szóval visszafordultunk, s mire a sátrunkhoz értünk, már hétágra sütött a nap. A megázásra meg a teljesen bedagadt bal térdre való tekintettel úgy döntöttünk, pihenőnapot tartunk. Megnéztük az uszit az üvegablakon keresztül, s az étkezőt, ahol kiválasztottuk, mit fogunk este vacsizni. (Az ebédlő csak fél hatkor nyitott, mivel Hollandiában az a szokás, hogy az ebéd és a reggeli ugyanaz a hideg kaja, s a vacsora a főétkezés. Kicsit furcsa volt, hogy a vendéglőkben tojásos pirítóst meg lekváros kenyeret is lehet délben rendelni.)

Ezután betekertünk Katwijkba, ahol a múzeum zárva volt. A tengerpart felé vettük az irányt, s egy fagyisbódénál megállva kiderült, hogy a kis fagyiárus srác erdélyi, aki tud egy kicsit magyarul. Nagyon megörült nekünk, s iszonyúan fincsi olasz fagyit vettünk nála (Hollandiában egy erdélyi srácnál). A tengerpartra dűnék között vezet a bicikliút, föl-le, föl-le, vagy 2 km-t tettünk meg, míg kiértünk a Nordwijk-i strandra.

A tenger itt egészen hideg (~18 fok), viszont egészen sokan fürödtek benne, Tomi is, én pedig ezalatt pótoltam az elmúlt napok elmaradt napló-bejegyzéseit.

Este vacsi az étteremben: Tominak rákkoktél salátával, nekem leves és almás palacsinta volt a menü. Utóbbihoz külön kihoztak egy doboz porcukrot és egy üveg juharszirupnak tetsző folyadékot. Itt egyébként mindent általánosan édesen esznek, teához, kávéhoz, forró csokoládéhoz mindig adnak egy szelet süteményt vagy csokit, s a boltok polcai tömve vannak édes és agyoncukrozott sütikkel, kekszekkel - úgyhogy lehet, hogy el fogunk hízni, ha követjük az itteni szokásokat.

2007. július 14., szombat

Gouda szombaton


Korán indultunk Goudába (ezúttal már csomagok nélkül), ahol először a piacon néztünk szét. A piac a belváros szívében, a templom lábánál található. Egy-egy zöldségesstandnál nem egyetlen eladó volt, mint nálunk, hanem vagy tíz rohangászott fel s alá egyszerre tíz vevőt is kiszolgálva ugyanabbál az árukészletből, s mindegyiknek vezetve a blokkját külön-külön. Vettünk sárgabarackot (szilva helyett, hiába, a holland kiejtésem még nem tökéletes) - itt nem tudják, milyen az igazi (lekvárszerű), ez is édes volt, de kemény és citromszínű; beruháztunk egy sárgadinnyére is, amit itt darabra árulnak. Próbálkoztunk internet-kávézó felkutatásával - nagy részük azonban a szombatra való tekintettel zárva volt.

Ebéd után visszatekertünk a kempingbe, összepakoltunk, s a szamarainkkal elindultunk Leidenen keresztül Katwijk felé. Persze ismét nagyon sokszor volt ellenszél!

Katwijk mintegy 40 km-re van Goudától a tengerparton, nagyon frankó kilátással a tengerre, s gyakran fújó széllel.

A kemping, ahova megérkeztünk egy hatalmas komplexum (a bejáratnál "Full complete" felirat). Temérdek ember van itt, s végre nemcsak lakókocsival, hanem hasonszőrű sátrasokkkal is találkoztunk. A hollandoknak egyébként az a szokása, hogy lakókocsival mennek nyaralni, s több hónapig tartózkodnak egy kiszemelt helyen teljes komforttal - nemcsak a karosszéket, a televíziót és a mikrót viszik magukkal, de a macskát és a cserepesvirágokat is (legalább nem kell megkérni a szomszédot, hogy etesse illetve locsolja). Továbbá láttunk olyat, hogy valaki a festményt és az állványt is vitte magával a lakókocsiban. Az eddigi kempingekben kizárólag ilyen bennszülött nyaralókkal találkoztunk, magunkfajtával eggyel sem.

A kempingért sokat fizettünk, de megérte: van egy kis bolt, aminek az árai teljesen normálisak, s nagyon fincsi a reggeli péksüti; van uszi (amit nem veszünk igénybe - pedig ingyen lenne, de nem ott akarunk elfáradni); játszótér, vendéglő (szintén visszafogott árakkal és irtó kedves pincérrel).

Egyébként figyelemre méltó, hogy mennyi figyelmet fordítanak itt a gyerekekre, például nálunk a Mc-on kívül nincs olyan étkezőhely, ahova az egész család el tudna együtt mennni. Itt viszont ez teljesen természetes. Az utcán és minden más helyen is normális eloszlásban lehet találkozni kisgyerekess anyukákkal, tolókocsis idős emberekkel, mozgássérültekkel. Nyilván itt sincs több belőluk, mint nálunk, csak otthon nem nagyon van lehetőségük utcára menni.

2007. július 13., péntek

Péntek 13. - Gouda-i kerengés


Csomagjainkkal állunk tovább, Gouda az úticél (20 km), de előbb útbaejtjük Schoonhovent, vásárlás és képeslap-feladás céljából. Goudában egyébként csütörtökön délelőtt van a sajtpiac - erről most lemaradtunk, de a város így is tartogat meglepetéseket. Például, hogy a térképen jelzett kemping nem létezik. Vagy hogy a megkérdezett emberek egy olyan kempingbe irányítanak bennünket, ahova itt rekreálódni járnak, s sátrakat nem fogadnak. Úgyhogy kb. plusz húsz kilométer városbeli keremaringózás után visszatérünk egy Gouda előtti helyre, ahol létező kemping vár minket (pedig valójában nem is volt péntek 13.).

Ez nagyjából ki is töltötte a nap nagy részét.

2007. július 12., csütörtök

Csütörtök


Az előző nap összetekert térdfájás (bal térd) miatt úgy döntünk, rövid kirándulást teszünk csak ma - Kinderdijk, a malmok városa mindössze 20 km, oda, utána esetleg a tőle nem messze lévő Dordrecht vagy Rotterdam, s úgy vissza.

Kinderdijk felé erős szembeszél. Hollandiában mindig fúj a szél - nem tudom, ezzel mondtam-e valakinek valami újat. S nagyon sokszor van lehetőség kifogni szembeszelet. (Érzésünk szerint többször, mint hátszelet.) Az emberek itt valahogy mindig úgy időzítik a jövés-menésüket, hogy velünk szembe jönnek, óriási sebességgel (hátszéllel, persze), mi meg eközben szánalmasan küzdünk az elemekkel.

Utunk során erdélyi magyarokkal találkozunk, egy anyával és a fiával - éppen az út szélén vitatkoztak, amikor elhaladtunk mellettük. Rájuk köszönünk, s később, amikor megállunk pihenni, utolérnek, csevegünk.

A malmok már meszziről látszanak az odavezető úton, s sok turista látogatja ezt a helyet, úgyhogy könnyű odatalálni. A 15-20 malomból az egyikben (a 2. számúban) múzeumot rendeztek be, s működik is. Bemegyünk: félelmetes egy ilyen dolgozó malomban lenni, a kis ablakokon keresztül követni lehet a hatalmas surrogó lapátokat, valamint benn a nagy fogaskerekeket. Meg lehet tekinteni a molnár és gyermeke ágyát, szobáját - hát, érdekes élmény lehet egy malomban lakni.

Végül a tekerésben elfáradunk és leteszünk arról, hogy továbbmenjünk, így ebéd után visszafordulunk és irány haza. Hátszél!

2007. július 11., szerda

Szerda, tekerős nap


11 óra körül végzünk a holmijaink összepakolásával és útnak indulunk Tilburgon keresztül Ottoland felé. A déli települések nagyjából az otthoni alföldi tanyavilágra hasonlíthatnak: a házak messze vannak egymástól, hatalmas kertekkel, a fennmaradó részeken pedig fű, fű, fű és fű, s azon (s nem az ólakban) állat, állat és állat (főként birka, kecske, tehén és ló - disznó alig). A házak útra néző ablakaiban virágok és olyan dísztárgyak, amiket nálunk jobb helyeken a szoba sarkába vagy a vitrinbe tesznek (ezek már szinte nem is ablakok, hanem kirakatok). S a függönyök mindenütt olyan lengén vannak, hogy szinte át lehet látni a házakon az átellenes ablakokon keresztül.

Tilburgban nem sokat időzünk, annál jobban kifáradunk viszont a bemelegítés nélküli hosszú tekeréstől - a napi végcél 70-80 km-re egy Ottolandban kiszemelt kemping. A kiválasztott kempingekkel kapcsolatban igen gyakran az a kellemetlen meglepetés érheti az embert, hogy egész egyszerűen nem léteznek, ez (Camping Het Salamandertje) szerencsére valóságos volt.

Házigazdáink végtelenül kedvesek voltak: beinvitáltak minket a házukba, teával és sütivel kínáltak, térképet kaptunk tőlük, s elmagyarázták, mit érdemes megnézni és az milyen messze van. Megtanultunk egy új szót is: stoepje - nálunk a járda lenne, náluk az az út, ahol gyalogszerrel jarnak (szótárban nem találtam).

2007. július 10., kedd

2007. július 10. kedd, Eindhoven - egy évvel később


Megérkezés Eindhoven repülőterére, ahol 17 fokos "kánikula" fogad minket. Ezúttal minden csomagunk megvan, cipelhetjük hát hosszan-hosszan. Dilemma: balra van a kemping, ahol megválhatnánk a súlyos táskáktól, jobbra pedig az interneten kinézett bicósbolt, ahol vehetnénk bicikliket - mindkettő nagyjából egyforma (5 km-es) távolságban a repülőtértől. Jobbra indultunk el, ahol órányi gyaloglás után megleltük a bicikliboltot. Az üzletben vettünk egy nagyszerű bicóstáskát is: (egyelőre) merevített, s az űrtartalma nagyobb, mint az eddigieknek. Két használt bicót vásároltunk 85 és 89 pénzért, új gazellákat már 150-tol lehet kapni.

Az én bicóm minden ízében Gazelle - a kerékbilincs kiskulcsától kezdve a sárhányón lévő sárvédő gumiig. Tomi biciklije szürke, ócskának látszó Pointer, dobfékkel és háromsebességes váltóval, amiből 2 fokozat működik rendesen.

Miután minden megvan, tekerés a kempingbe. Ez sem egy egyszerű eset: útközben Winterle felé eltévedünk és elered az eső. Egy eresz alatt húzódunk meg, ahonnan aztán a kedves helyiek beinvitálnak minket (sőt, a fiets-einket is) a közösségi házba (ahol éppen egy próbába csöppenünk).

Az eső elállta után a korábban megérdeklődött irányban meg is leljük a kempinget, köveken felverjük a sátrat, hogy ne legyen túl vizes reggel, és alvás.

Eindhovenben így végül nem néztünk meg semmit, kifelé tekertünkben láttuk az Evoluon nevű építményt, másra nem volt erőnk.