A vasárnap délutánt a Szépművészeti Múzeumban töltöttem, a Turner és Itália, illetve A Szentföld öröksége című exhibiciókon.

Szóval Turner sokáig csak a mások szeme által megszűrt módon festette a maga drága Itáliáját, majd ezt a fény- és színtechnikát átvitte a hazai tájfestészetébe is - azaz angliai tájakat festett olasz, tehát napfürdette stílusban - a szürke, zöld, barna árnyalatait felváltotta a sárga sokféle változatával.

Számtalan olyan képe is volt, aminek csak egy része volt befejezve, mondjuk a tájkép középső vízszintes vonala, azaz a horizont, a kép többi részén pedig a ceruzával meghúzott vázlat látható. Turnert egyébként kortársai viccesen over-Turner-nek (azaz felforgatónak) is nevezték - persze csak miután már nevet szerzett magának és érdemes volt attól tartani, hogy hatással lehet a fiatal festőnemzedékre.

Amúgy szerintem a legeslegjobb a képe A Temeraire hadihajó utolsó útja a Temzén napnyugtakor. Ezt még iskolás koromban láttam egy lexikonban és igencsak megragadott - viszont nem szerepelt a kiálltáson, de most idetettem a blogra képnek.

Ha már a tetszésnél tartunk, el kell mondjam, hogy a Szépművészetiben található múzeumbolt készlete pocsék, katasztrofális, egyszerűen felháborító. Azt sejtettem, hogy nem pont azokból a képekből lesz nyomtatott képeslap, ami nekem tetszett - na de az azért túlzás, hogy erre a remek kiállításra egyetlen képeslap készült. Ugyanakkor a múzeumbolt tele van a régebbi kiállítások anyagaival (pl. a nyár eleji Mucha-ajándékokkal vagy a sok évvel ezelőtti impresszionistákkal), aminek már semmi keresnivalója nem lenne a múzeumban.