Életemnek volt egy korszaka, amikor a 11. kerületben laktunk - vagy hat-hét évig -, akkor a Fehérvári úti piac volt a favorit. Ugyan a Bartók Béla úttól nem nehéz eljutni az egykori Tolbuchinra sem, ami nagyon szép, impozáns és nyüzsgő, oda mégis ritkán mentem: valahogy túl nagy volt, nem tudtam "belakni", megismerni, nem éreztem otthon magam benne.
Az igazi kötődések mégsem a Fehérvári úton alakultak ki, hanem a Lehel piacon, ahova mintegy három éve járok, s jártam abban az időszakomban is, amikor az evéssel alig foglalkoztam. Egyszer egy barátommal a piacon beszéltünk meg találkozót, azzal a céllal, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, azaz a bevásárlást a találkozóval. Férfiként irányítani akarta az események menetét, konkréten megkérdezte mit veszünk és mivel kezdünk (mindig tojással), s a válasz hallatán megcélozta az első tojásost. Mondtam, hogy az nem úgy van, az pontosan megvan, hogy azt a hat tojást, amire nekem szükségem van egy héten, melyik árusnál veszem meg, és nem csak úgy odarohanunk egy találomra kiválasztott helyre és kérünk hat tojást. Megdöbbent, de nem adta fel, jó, akkor melyik tojásoshoz megyünk, majd ő kikéri a tojásokat... A következő mérkőzés a tojástartóról szólt, nem, nem szoktunk a bácsinál zacskóért vagy összehajtott tojástálcáért kuncsorogni, hanem az otthonról hozott tojástartóba kérjük tojásokat. Érdekes élmény volt így vásárolni... mindenesetre azt hiszem, erre többet nem fog sor kerülni..
